Let the Bad Times Roll
Nem kértük, de jött.
Ahogy az Evanescence, úgy a The Offspring új albuma is meglepett illetve inkább az, hogy ezek a zenekarok egyáltalán még aktívak, ha új lemezről esik szó. Mivel emlékeim a bandáról az elmúlt évezredtől indulnak, rákerestem az adatra, amire mindenki kíváncsi volt: hány éves a kapitány Dexter? Döbbenet ült ki az arcomra, mert tudtam, hogy ez az ember gyerekkoromban sem volt tizenéves, de erre nem számítottam. A kor mutatója, 55 évnél állt meg és semmit, de tényleg semmit nem változott a szőke szikla – se külsőleg, se a hangja és persze a zenekara sem.
A punk-rock-os zenekarokkal eleve az a bajom mindig, hogy maga a műfaj annyira erősen meghatározza saját magát, hogy ha eltérsz tőle, már nem vagy a stílus képviselője, ha pedig játszod a szokásos sablont, akkor pedig nem tudsz kitűnni a tömegből. Mintha a blues és a reggae problémájáról beszélnék. Tudom, tudom, tudom. Nagyon széles skálán lehet ezt is, meg azt is játszani. De valljuk be, ha egyszer egy fél gitárszólót megeresztene az Offspring, a rajongó táborának 99%-át úgy veszítené el, mint Gyurcsány a szavazóit az öszödi beszéd után.
Visszakanyarodva az eredeti témához. Az új album olyan, hogy a Greenpeace megkereste őket, legyenek az újrahasznosítás, a zöld zene utazó ügynökei. Mintha az eddigi összes albumukat betették volna egy darálóba és némi szőke hajfestékkel lefújták, valamint egy csipetnyi 2000-es évekkel megszórták volna a daráléknak a tetejét. Meglepődni azon lehet, hogy nem lepődsz meg a dalokon. Egy pillanat volt, amikor nem tudtam eldönteni, hogy az egyik dal éppen Volbeat-es vagy a Volbeat-es dal Offspring-es. Ezen kívül a fű zöld, az ég kék, a vakcina Pfizer.
Az albumborító nagyon szép munka, részletgazdag, jók a színek, a betűtípus. A zenekarnév elhelyezése is jól sikerült, minden passzol egy dolgot kivéve. Ehhez az albumhoz annyira nem illik, mint a kormányhoz az igazmondás. Egyszerűen ha hallgatod a zenét és nézed a borítót, biztosan megnézed, hogy jó lemezt vettél-e ki a tartójából. Jó ez tiszta sci-fi volt, már senki nem vesz lemezt. Mondjuk bakelitet igen, de nem ezt.
Az Evanescence új lemezéhez hasonlóan azt kell, hogy mondjam, nem annyira állja meg a helyét 2021-ben a 2000-es évek partija. Bár sokkal jobb lett a maga versenyében, mint a The Bitter Truth, de ettől még nem éreztem hiányát. Még most is inkább a réieket hallgatom, pl. ezt a dalt.
Lemez: 10/7
Borító: 10/8
Kinek ajánlanám: aki nem unja még az amerikai punk-rockot!
Mihez ajánlom: tipik utazós zene! Bárhova odaérsz 10 perc alatt, ha ezt hallgatod!
Milyen állapot kell a meghallgatásához: ha a kávé nem hat, ezt még lefőzheted!
Koncertre érdemes elmenni: megnézném, hogy mozog az öreg Dexter!