Still Sucks
Rap metál még érdekel?
A Limp Bizkit, ez a rettentően tróger banda, mindössze a 6. lemezüket adták ki. Ami azért önmagában elég vicces, hogy 1994-ben alakultak és már ’21-et írunk, igaz inkább ’96-tól illik őket datálni. De, ami főleg bosszantó, hogy messze nem azért készül ilyen sokáig egy lemez, mert szeretik túl érlelni azokat. Ez egészen biztos. A megoldás pedig a haknik, amiből eddig egész szépen megéltek, azonban Covid bácsi mondjuk ezt elkaszálta. Gyakorlatilag saját maguk tribute bandája voltak évekig, amit az egyik VOLT fesztiválon (2018) magam is megtapasztalhattam. Na, de nézzük a Still Sucks albumot, érdemes volt-e felhagyni a falunapokkal?
Tény: a zenekarnak van összesen 3 jó albuma (súgok az első 3) és azóta fésülik a kopasz fejüket. A Gold Cobra (2011) idején, aminek már 10 éve (atyaégpirossapkásFredDurst) azt hittem megmozdul a rap metál éra és újjászületik az egy egykor szebb napokat látott stílus. De semmi nem lett, súlytalanná vált és elfelejtettük őket nagyon gyorsan. A hátra csapott piros baseball sityak sem lett újra menő. Miért pont most jöttek ki ezzel az újjal? Abszolút nem értem és őszintén szólva a lemezt meghallgatva, most sem lettem okosabb.
Biztos vagyok benne, hogy ez egy kamu album és egy véletlen közös pizzázás közben találták ki. Nincsenek nagy elvárásaim velük szemben, mert mégis csak egy 51 éves rap rocker a banda húzó embere és alighanem azóta sem tanult meg gregoriant énekelni. De egy jó zúzós retro rapmetálért azért lehet megőrültem volna. Tehát azért gondolom, hogy vicc ez az album, mert amiben igen jók, azt megmutatják a Turn It Up, Bitch-be vagy a Barnacle-be. tehát tudják még, ha egy picit összedugnák a fejüket. Ezek egyszerű dalok, szinte már triviálisak, de bennük van a LB minden porcikája. Azaz érzés, amit csak ők tudtak megidézni.
A Love The Hate, Pill Popper és az Empty hole pl. mi akar lenni? Vagy a Snacky Poo vége? AZ MI A F**Z? A lemez fele egy rakás szemét, ami nem vicces és nem is mondható zeneileg semminek se, nagyjából, mint egy nyikorgó kerék. Majd a Goodbye-al megint rendbe teszik nagyjából az érzéseket, mert újra úgy tűnik, mintha kicsit érdekelné őket az, amit csinálnak.
Összességében értékelhetetlen ez a lemez, mert rohadt lusták voltak 10 év után leülni és dalokat írni, inkább félidőben telepakolták a rossz ötleteikkel. Azaz igazság azt hittem van még értelme a Limp Bizkit-nek, de jó, hogy elbúcsúztak a végén, mert lefőtt az americano kávé. Kukába az USÁS menő sapkás világgal. (Nekem mondjuk sose állt jól, ezért kicsit nem bánom.)
A borító is kb. hozza a szintet, bár több érzelem került rá, mint a 31 perces lemezre. Az a része, mondjuk fáj a 2000-es években élő énemnek, hogy ennyi idő után is pont ugyanazt tudják hozni és kicsit se jobban. Szinte biztos vagyok benne, hogy mi voltunk a célpont, a mi generáiónk, akik majd veszik a floppyt lemezt USB-t Spotify-t. De nem nyert. Kérem vissza az elvesztegett időmet erre az egészre.
Lemez: 10/5
Borító: 10/7
Kinek ajánlanám: inkább senkinek, szégyen ez a lemezük (is).
Mihez ajánlom: nagyon nagy zajhoz, hogy ne is halljad.
Milyen állapot kell a meghallgatásához: minimum 3 üveg sör.
Koncertre érdemes elmenni: egyszer láttam őket, show van, más nincs.