In The Court Of The Dragon
Triviális, hogy a Trivium lemezek mindig jók?
A Trivium valószínűleg a leghosszabb album címekre pályázik. Már a The Sin and the Sentence (2017) és a What the Dead Men Say (2020) sem volt rossz, de az In The Court Of The Dragon-nal a dobogó legfelső helyén áll. Mit érdemes tudni az új lemezről? Szeressük, ne szeressük? Lehet-e két jó albumot csinálni egymás utáni évben, ráadásul amikor épp összecsapnak a vírushullámok?
Ezekre próbálok olyan választ adni, hogy ne tűnjön úgy, hogy másoltam az előző évi kritikámat.
Mert a legfontosabb tudnivaló, hogy minimum annyira lett ütős vagy húzós vagy vagány vagy metál vagy faszány az új lemez, mint a tavalyi 9. album. Egy dolog változott, hogy feltekerték a metronómot és a tempó olyan pörgős egyes daloknál, hogy hajat lehet szárítani vele hallgatás közben! Alex Bent zseniálisan teker, nagyot dobott a bandán!
Biztos, hogy Heafy megtalálta az élvezhető dalszerzés recepjét, mert hibátlan a korong. Mielőtt még pezsgőt bontanánk és a lufikat leeresztenénk egy konfetti eső keretében, azért nem azt mondom, hogy történelmet írtak. De valamit nagyon eltaláltak és időről időre tudják hozni a szintet. Trivium viszonylatban is maximálisan hozza az elvártat, csak nem változtatja meg a történelem menetét, ami meg hát legyen az én bajom.
Itt nagyjából vége is lehet a kritikának, mert alapjába véve ennyi. Azoban röviden még érdemes megemlíteni, hogy pontosan 10 dal született a lemezre és az első „szám” címe a X. viseli. (A What the… albumnál a IX. volt a neve az első dalnak, ha visszaemlékeztek.) Illetve, amit még érdemes figyelembe venni, hogy 52:11 a hanganyag, ami brutális időtartam, ahhoz képest, hogy még véletlenül sem sikerült lagymatag vagy unalmas dalt beleprodukálni.
A borítón törtem a fejem, hogy örüljek-e neki vagy nézzek bután? Szép, az biztos. Van némi kapcsolat a számok és a festmény ábrái között, mégsem az jön le, hogy ez egy Trivium lemez. Ha meglátnám, tuti nem venném le a polcról, mert ha egy kastélyban élnék, biztosan kellene egy ilyen a 15m hosszú asztalom fölé, természetesen olajfestmény kivitelben legalább 6 méter szélességben, de valahogy nem tudom elképzelni egy CD-n, bakeliten, hogy össze tudom párosítani őket a bandával. Ezért bár szép, a korábbiakban több fantáziát véltem felfedezni.
Lemez: 10/9
Borító: 10/7
Kinek ajánlanám: igen, metál!
Mihez ajánlom: aktív pihenéshez, box vagy UFC-hez!
Milyen állapot kell a meghallgatásához: abszolút nem a búslakodós zene, szóval nem egy szakítós dal!
Koncertre érdemes elmenni: mindenféleképpenséggel!