72 Seasons Amíg a Metallica zenél, addig van még remény! A Metallica 11. albumáról, a 72 Seasons-ről kellene valami nagyon menőt írni vagy valami újat. Tulajdonképpen bármit írok, valaki majd azt mondja, hogy nem úgy van az – és persze még lehet igaza is lesz! Akkor viszont mi a fenét lehet gondolni, a világ egyik … Olvass tovább
A 10. lemezükkel, az Of Kingdom and Crown-nal jöttek a Machine Head srácai és az örök elnyűhetetlen Flynn. De mit ad nekünk ma egy ’92-ben alakult zenekar?
A 2021-ben alakult svéd zenekar, a The Halo Effect első lemeze a Days of The Lost.
A svéd melodikus metál legnagyobbjai a 12. lemezüket dobták a tölgyfaasztalra The Great Heathen Army névvel!
Már több, mint egy hónapja jelent meg a ’93-ban alakult Papa Roach 11. albuma az Ego Trip. Miért érdekes ez? Mert a 2000-es években a numetál özönvíz egyik kiemelkedő zenekara volt.
A Korn 14. albuma ígéretesebb, mint első hallásra tűnt. 3 évvel a Nothing után szinte a semmiből (értitek?) jelent meg. Hol vannak már azok az idők, amikor mindenki egy Korn album megjelenését várta? Sehol.
A Trivium valószínűleg a leghosszabb album címekre pályázik. Már a The Sin and the Sentence (2017) és a What the Dead Men Say (2020) sem volt rossz, de az In The Court Of The Dragon-nal a dobogó legfelső helyén áll. Mit érdemes tudni az új lemezről? Szeressük, ne szeressük?
Az Iron Maiden kritika után, most még egy kisebb ugyan, de mégis nagyágyú (nem nagy ágyú) zenekarról szükséges megemlékeznem. A Dream Theater, akiket egykor imádtam, majd a pokolba küldtem volna őket kenyérért, visszatornázták magukat arra a szintre, hogy szinte újra rajongok a zenéjükért, pedig már hallottam ezt azt. A 15. lemezükkel megint eltalálták a harangot és megkongatták. Pedig nem sokkal könnyebb a dolguk, mint a Maiden-nek, de ők is húztak egy merészet és nem cseszték el. A View from the Top of the World lemezt. Íme, hogy nem.
Őszinte leszek a Nova Prospect-et azért hallgattam meg, mert a Hammerworld-höz adták a Pennhurst-el együtt. Mindkettőt meghallgattam és nem volt nehéz a választás, miszerint inkább az előbbiről írok, mert nem tudtam volna semmi olyat írni, amin a Pennhurst rajongók ne keltek volna ki magukból, mint anno a Road Emberteremtő kritikámon, amikor bizony elküldtek ide-oda, messzi helyekre. Szomorú sors ez. Na, de engedjük el, mert a Nova Prospect most sokkal fontosabb. Legalább is a Törékeny egyensúly lemeze.
Az Iron Maiden, ez a gigantik híres és soha meg nem öregedő zenekar, lassan nagypapa korú tagokkal, Kóbor János szerű hajat rázó heavy metal banda a 17. lemezét adta ki nemrég, ami a Fujitsu Senjutsu nevet viseli. Amikor ekkora, ilyenhűdenagynevű és már az őskorban is zenélő aktív zenekar új albumot ad ki, nem szokott más kérdés feltevődni, csakis egy: tud-e újat mutatni 16 lemez utána a brittttttt banda? Pedig ez egy hülye kérdés, ugye Boborján?! Persze, hogy az, mert 1gy. Nem kell nekik semmi újat mutatni. K2ttő, nem is akarnak újat mutatni. De kérdés ettől függetlenül van: hova helyezed a Maiden-t a mai mindennapokba?