72 Seasons
Amíg a Metallica zenél, addig van még remény!
A Metallica 11. albumáról, a 72 Seasons-ről kellene valami nagyon menőt írni vagy valami újat. Tulajdonképpen bármit írok, valaki majd azt mondja, hogy nem úgy van az – és persze még lehet igaza is lesz! Akkor viszont mi a fenét lehet gondolni, a világ egyik legismertebb zenekaráról, amit a metál fanok és a nem kifejezetten metál arcok is ugyanúgy tudnak szeretni? Kritika a soha véget nem érő furcsa érzésről.
A lemez nem okozott meglepetést, maximum a 77:14-es játékidő, ami brutális, de nem zavaró mégsem. Tulajdonképpen most is, mint már annyiszor minden dal szerethető, nemhogy nem gyenge, de kifejezetten átélhető, kicsit sörszagú, de abból is a tiszta, lágy Heineken érződik, nem a kesernyés, kicsit koszos Borsodi. Egyedül az Inamorata-t éreztem túl pátoszosnak vagy inkább az akart lenni, de a 11:10 percet abszolút feleslegesnek gondolom most is. Ez nem egy Tool vagy Dream Theater album, nem is értem minek akarnak dalfa**hosszt méregetni. (?)
De, ahogy írtam nem akarok a lemezről sok szót ejteni, mert önmagában csoda ennyi év után is lehet (jó sok, tényleg nagyon sok), még jó albumokat kiadni, még lendületben lenni, felrázni az alvó közönséget. Elmúltak már az idők, amikor egy album megjelenés megrengette a világot vagy egy országot. Most hetente jön egy zenekar és kiad egy albumot, aminek robbannia kellene valamilyen okból, (Kispál és a borz, Punnany Massif, stb.) de elhalnak, mint lepkefing a levegőben.
Ehhez képest az öregfiúk zenekar még mindig megkavarja (a lehetőségekhez képest) a zenei mocsár sártükrét és buzdítja az alvó rockereket, hogy érdemes ezt jól és érdemes csinálni. Pedig biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű őszülő fejjel, több száz hl elfogyasztott viszki után, több 100 ezer vagy millió megtett km után, újra fellángolni! Tehát vegyétek elő és poroljátok le a lemezjátszót és a Hi-Fi rendszert és max hangerővel toljátok a 72 Seasons-t plíz!
Az album borító merész és egy teljes életutat mutat be egészen a csecsemő kortól a felnőtté válásig. Nem random tárgyak vannak bedobálva, hanem a mérföldkövek egy férfi életében. Meghúzták formára az egyszerűt és színben a legváratlanabbat. Szeretem, amikor egy zenekar tisztában van magával, a zenéjével és a mondanivalójával.
Lemezmegjelenés: 2023. április 14.
Lemez: 10/9
Borító: 10/9
Kinek ajánlanám: sablonos, de bárkinek és mindenkinek!
Mihez ajánlom: kerti sütögetéshez pogóval, autókázáshoz pogóval, pogóval és pogóval.
Milyen állapot kell a meghallgatásához: erős kondi kell, mert a végére elfáradsz, pocakos apukáknak jó edzés !
Koncertre érdemes elmenni: ha érezni akarod Hetfield szájából kijövő viszki és szivar szagot vagy ha akarsz egy jó koncertre életedben egyszer elmenni, akkor ajánlom!