Restless
Rókabili, kántri mjúzik!
Kovács Kornél megkeresésének örültem, amikor azzal jött nem írnék-e kritikát a legújabb lemezükről a Restless-ről. Akkor még nem sejtettem, hogy ez közel fél évembe fog kerülni, mert kisfiam megszületése óta egy kicsit kevesebb időm maradt az írásra, mint azt terveztem. De jobb később, mint soha vagy valami ilyesmi! Belevágtam életem első country lemez kritikájába és reméltem, hogy nem leszek közben én A Nyughatatlan ! (Gyenge szóvicc. Pipa!)
Van pár stílus, amire azt mondtam egy időben, ha egy dalt meghallgatsz, akkor az összeset ismered. Ilyen számomra a reggae, a nagyon vaddisznó hörgős deathcore vagy éppen a country zene. Aztán persze ez sokat csiszolódott az évek alatt, legutóbb pont a Lorna Shore mutatta meg a Pain Remains-el (2022), hogy a stíluson belül is mekkora különbség tud lenni és a gyenge állításom, gyenge alapokon áll.
Tehát ezzel az elég béna előítélettel, azonban mégis izgalommal tele, vártam a lemezt. Pár dolgot tudtam meg viszonylag hamar, amikor azt párszor megpörgettem:
- Nem értek a country zenéhez.
- Nagyon nehéz átállni fejben a metál/alter/rock zenék után erre a sítlusra.
- Kovács Péter hangja szerintem nem mindenhol, viszont Hajdu Bianka hangja nagyon jól áll ennek a műfajnak. Néha mintha Norah Jones-t hallanám, talán azért is gondolom így.
A 3. állításom első felére még reflektálnék, mert úgy érzem kevés ez a kijelentés így önmagában. Nem Péter hangja nem jó, hanem annyira várnék (lehet csak én) valami nagyon Texas-i erős akcentust, amitől olyan igazán érzem, hogy ott ülök egy gitárral a ház előtt, hintaszékben egy bazi nagy fegyverrel, meg egy morgós kutyával. (Sztereotípiák. Pipa.) Tudom, hogy vidéken sem parasztok élnek (mondjuk én tudok az lenni és vidéki is vagyok, tehát ez is pipa!), de ahogy a népzene is attól különleges, amikor ízes tájszólással a Marika néni tolja a 110% PVC otthonkában, akkor ugyanezt várom el – lehet alaptalanul – a country zenétől is.
Viszont mint mondtam és lehet ebben benne van Johnny Cash is, van egy olyan elvárásom, ami abszolút nem reális. Arról nem beszélve, hogy nem is akar Péter kamu akcentussal énekelni – teszem hozzá jogosan. (Kötekedős rész. Pipa.) A rockabillys számok egyébként jobban átjöttek, oda meg nem kell semmi nyelvi akrobatika!
Nagyon hiányzik a magyar zenei piacról a változosság és persze a rivaldafény, ami sajnos mindig az egy akkordos „zenekaroknak” jut, ezért is tud többek között igazi felüdülés lenni egy ilyen lemez. Teljes kikapcsolódást tud nyújtani, pillanatok alatt el telik a…fogalmam sincs hány perces a lemez, tényleg le tud lazítani. Máshogy szórakoztat, mint egy fejpörgetős metál, de nem fogjátok megunni, mert nem hagy erre időt az apparátus! És ki tudja a végén, lehet még egy kalapot is vesztek magatoknak, meg egy sarkantyús csizmát, mert ti annyira átérzitek majd a fílinget!
A lemezborítót kicsit kapkodósnak gondolom, a polaroid képet értem, a bazi nagy gitáros épületet is, viszont úgy az egészet nem. A háttér sem üt, illetve gyanítom, hogy van története a képnek, csak ez külső szemlélőként nem jön át. Nem venném le a polcról ha látnám, mert nem izgalmas, ezt kicsit sajnálom.
Lemezmegjelenés: 2023. február 7.
Lemez: 10/8
Borító: 10/6
Kinek ajánlanám: ha szereted a country zenét, szerintem nem nyúlhatsz mellé, illetve kezdő rajongóknak is tuti jó lesz!
Mihez ajánlom: most jönnek a nyári meleg esték, tökéletes lazítózáshoz!
Milyen állapot kell a meghallgatásához: ide kell a nyugalomra vágyás pillanata!
Koncertre érdemes elmenni: abszolút azt gondolom, élőben nagyobbat szól, mint lemezen, tehát yesss!