Ego Trip
A régi jó dolgok újra gondolva.
Már több, mint egy hónapja jelent meg a ’93-ban alakult Papa Roach 11. albuma az Ego Trip. Miért érdekes ez? Mert a 2000-es években a numetál özönvíz egyik kiemelkedő zenekara volt. Mondjuk úgy a 2. hullámosok voltak, a Linkin Bizkit és társai mögött. A felejthetetlen Infest (2000) album a Last Resort-al olyan mély nyomokat hagyott a mai harmincas éveit taposókban, hogy azt a legjobb pszichológusok sem tudják kikuruzsolni belőlü(n)k. Nézzük mit hoztak nekünk a srácok. Bár Jacoby Shaddix 45 éves már, szóval hagyjuk a fiatalos jelzőket.
Na de, aki felsorol nekem 27 másodpercen belül 5 albumot tőlük, annak veszek egy latex búslakodót. Amúgy én se. Kb. én ott vesztettem el őket, amikor tényleg nagyon ment a szekér nekik. De nem gondolom, hogy ezzel egyedül vagyok. Pedig valami volt bennük, amiből a Last Resort-ot, a Between Angels And Insects-et és a Getting Away With Murder-t írták. Ezek a dalok mai napig olyan talán nem eléggé elismert mérföldkövek, amik a numetált biztosan előbbre vitték. Viszont, most nem a kellemes ám érdektelen múlt idézés miatt vagyunk itt.
Az Ego Trip-et magamnak kötelezővé tettem, amit a zenekar iránt érzett tiszteletem jeléül vállaltam be. Bevallom a the HU-val a közös daluk sokat dobott ezen a tiszteleten, de azért bújkált bennem a kíváncsiság is, hogy ők lesznek-e a következő Evanescence-k, a felesleges tárgyakat felvonultató polcon. ÉS NEM! Ez most egy korai spoiler volt, de el kellett sülnie!
A Paparotty egy Bring Me, Korn, Linkin Park és még egy tucat zenekar legjobb elemeit felvonultató, de a mai trendeket abszolút figyelembe vevő albumot készített. Ez nem retroság azon ocsmány formája, amit én próbáltam az első kettő bekezdésben meglovagolni és tinédzsekori érzésekre bazírozni. Meghúzták azt, amitől én rettegek, mint az MTV-sek ellenzéki politikust hívni élő adásba.
Ha nem is mindenidők és ezért nyilván nem is az évezred legjobb albuma, azért abszolút érdemes időt vesztegetni rá. Megmaradtak a bulizós dalok, bármilyen összejövetelhez benyomod és megérkezett a jó hangulat egy kis egész estés rövidezéshez. A harmincasok újra tizenévesek lehetnek, a fiatalok újra úgy érezhetik övék a világ.
A lemezborító annyira rossz lett, hogy azt tudom csak elképzelni, hogy direkt. Legalább is ebben jobban bízom, mint abban, hogy ezen valaki dolgozott, vagy még pénzt is kapott érte. Nehéz megmondani, hogy a kivitelezés vagy a koncepció rosszabb-e, döntsétek el ti mennyire rossz 1-től 1-ig.
Lemez: 10/9
Borító: 10/4
Kinek ajánlanám: lehet rosszul teszem, de akár még egy mai tizenévesnek is. (Meg az összes numetál rajongónak!)
Mihez ajánlom: autóba csapatni a tengerpartig Balatonkeneséig.
Milyen állapot kell a meghallgatásához: mindegy, mert rögtön elindul a fejrázás.
Koncertre érdemes elmenni: eddig nem érdekelt, de most első sorban ugrálnék!