Requiem
Nu metal? New metal?
A Korn 14. albuma ígéretesebb, mint első hallásra tűnt. 3 évvel a Nothing után szinte a semmiből (értitek?) jelent meg. Hol vannak már azok az idők, amikor mindenki egy Korn album megjelenését várta? Sehol. De sehol. Bár a numetál lábnyomuk hatalmas, a mai világban már nem üt akkorát egy lemezmegjelenés, sokszor még a rajongóknak sem. De miért nem érdekli a dogot sem? A Lángolóval kell kivételesen egyet értenem, aki azt írja, hogy még most is mindenki AZT a hangzást és élményt amit azon a pár igen jó lemezen hallott és ami már nem lesz többet! Vessük hát le az elő és utóítéleteinket és hallgassuk meg így az albumot!
Majdnem túl hamar alkottam véleményt és jó, hogy még pár napot hetet adtam magamnak. Nem nagyon kellett beérnie ennek most, mert a dalok nem bonyolultak, csak első hallásra nem adta ki a kanyart. Nagyjából a Disconnect-nél jutottam el oda, hogy talán mégsem annyira Korn-os, mint amennyire Korn-os. Valóban összehasonlíthatatlanul egy fél hangból tudod, hogy ők (majdnem teljesen) ugyanazok,akik az A.D.I.D.A.S-t is írták, semmi kétség, de olyan új témákat dobtak be, ami nem igazán volt jellemző rájuk. Sokkal inkább a Deftones jutott eszembe. Ennél a dalnál mindenképp.
Aztán megint csavartak egyet és a Hopeless and Beaten-nel egy basszusra alapozott, fél hangokkal telitűzdelt témával vonultak fel, ami rohadt jól áll nekik. A dallamos ének pedig ezt a molos hangsort feloldotta egy dúros hangsorral. Ez tipikusan az, amikor pontosan tudod mit csinálsz. Ők tudják és így akarták.
A viszonylag rövid 35:47 perces korongra csak a jó/jobb dalok kerültek fel. Talán egy újfajta kezdete lehet ez annak a Korn-nak, amit kicsit már lesajnáltam. Az unalmasra vagy éppen erőltetettre sikerült albumaik után, úgy tűnik képesek betömni a rajongókban keletkezett űrt.
A borító egyben unalmas és brutális. A megvalósítás egy gyenge kettes, bár értékelem, hogy a készítő megtalálta az effektet, amivel a KORN feliratot a háttérbe tudta tenni néhány ujjnál. Ezen felül viszont a színekben semmi összhang, harmónia, ötlet nincs. Az összeszorított babafej, ezért hiába durva üzenet, nem mutat sehogy, mert a megjelenítés ezt nem emelte ki, nem adta meg az erőt hozzá.
Lemez: 10/9
Borító: 10/6
Kinek ajánlanám: aki még hisz a numetálban!
Mihez ajánlom: nosztalgiázáshoz.
Milyen állapot kell a meghallgatásához: kicsit legyél nyitott a Korn-ra, meg szeresd a felebarátod!
Koncertre érdemes elmenni: még mindig igen, pedig háromszor már hallottam őket!