Hozzánk idomult éjjel az ég
Van még jó underground magyar zene? Talán a Blahán.
A Blahalouisiana-t kezdetekben a Margaret Island-hez hasonlítottam, ezért gyakorlatilag a közös megvetés tárgyát képezték. Aztán egyszer szembe jött velem az Egyetlen magányom c. dal és tetszett, hogy a videója hasonlóan bugyuta, mint a Csinibabában Mancika (Nagy Natália). Mivel a hozzá tartozó dal és szöveg sem volt rossz, elkönyveltem, hogy talán rosszul ítéltem meg a zenekart. A másik pont, ami miatt kibillentem az egyensúlyomból, hogy Áron András ‘Apey’ és Schoblocher Barbara egy párt alkotnak és ez Barbinak jó a kritika szempontjából. Apey-ék zseniális lemezeket készítenek biztos voltam benne, hogy a Blahaluisiana is majd fog valami hasonlót alkotni. Ez lett a Hozzánk idomult éjjel az ég.
Talán kicsit túlzó, sőt nagyon túlzó a zseniális szó ide, de az biztos, hogy Magashegyi magasságokban jár a zenekar. A Magashegyit meg szeretem, szóval kész a kritika. De a mókázást félretéve meghallgatva a lemezt arra a következtetésre jutottam, hogy szövegben igen erősek a dalok, dalokban pedig igen közel állnak ahhoz, amit régen pl. a Kaukázusban, 30y-ban vagy az említett Magashegyiben hallottam. Azt mondanám jelenleg túlságosan rádióbarát és még egy lépést tehetne a zenekar az underground felé és teljes lenne a kép. Olyan, mintha Benjamin Button-t játszana a Kaukázussal, akik egykor még a vér(es)beli alter vonalat erősítették, aztán szép lassan behúzták magukat a kormány zenei ízlésvilágába. A Blahalouisiana pedig ennek pont a fordítottja. (Remélem.)
Olyan sokszínű a lemez, hogy szinte már az NMHH vizsgálódik, hogy nem valamiféle szivárványos zendülés van kialakulóban. A Nem ereszt egy klasszik funky dal, de annyira, hogy még én is élvezem. A Sokat bír egy jól felépített, izgalmas dal – én ezt a vonalat vinném tovább. Az Aki nincs még ébren a szövegében egy jóval erősebb dal, mint amit szerintem egy ilyen zenekar képviselni szokott, mondhatni túlnőtte saját magát. De mindegyiknek megvan a maga stílusjegye, egyedisége. Jó persze 12 dalból mindig akad gyengébb is, ez most sincs máshogy – nyilván ezért nem tökéletes. De minden olyan fanyalkodónak, mint én ajánlom, aki eddig lebecsülte őket és azt mondták, csak a tizenéves lányoknak jön be az ILYEN zene.
A lemezborító annyira ismrős, de még sem tudnám megmondani hol láttam hasonlót. (A megfejtők küldjék egy postai úton a 1234 Pf. 123-as címre!) Ami nagyon fontos, hogy ez egy jó borító. A tervező jó érzéssel rakta össze a színeket, szép a kivitelezés, az arányok, passzol a zenekarhoz és a lemezhez. Egyszerűen így kell jól eltalálni valamit! Csak azért nem 10/10, mert nem maradandó, de messze a legjobban összehangolt borító!
Lemez: 10/8
Borító: 10/9
Kinek ajánlanám: akinek hiányoznak a 2000-es évek közeli alter zenekarok.
Mihez ajánlom: Balatonra lemenős nyárhoz.
Milyen állapot kell a meghallgatásához: rozé fröccsös.
Koncertre érdemes elmenni: ha utána Lazarvs koncert lesz, akkor mindenképpen!