Totem
Nem minden Totem, ami fénylik!
Kötözzetek egy totemoszlophoz, de sosem voltam Soulfly rajongó, viszont távolról nagy tisztelettel viszonyultam hozzájuk. A Cavalera fivérek, mint félistenek ölelik át a metál szférát és valóban nagy hatással voltak a thrash, nu és mindenféle metál stílusra, nem csoda hát, hogy akármit adnak ki a kezeik közül, arra azért még ennyi év után is felkapják a fejüket a kókemény zenét kedvelők. Ebbe a hibába estem bele én is, amikor a Totem-nek nekifeszültem.
Az első hallgatás óriási csalódás volt. Konkrétan nem hittem el, hogy ilyen hangzást még kiadnak, pláne amikor ekkora névről van szó. Nem igazán értem, miért ez a sustorgós csörömpölés. Szeretném élesen, úgy hallgatni, ahogy pl. a Slayer utolsó lemeze (Repentless, 2015) szólt, nem úgy mint, ahogy az első (Show No Mercy, 1983), amikor Dave utólag játszotta fel a cintányérokat a lemezre. Ha szándékos volt, akkor pedig rossz ötletnek gondolom.
Írtam, hogy első hallgatásra volt csalódás a lemez, de mi volt később?! Az elfogadás szakaszába lépett a rajongásom, ahol a tiszteletet irántuk és a munkásságuk után előtérbe helyeztem és próbáltam nem a szimpla külsőségekben keresni a hibákat. Ez abban merült végül ki, hogy elfogadtam, hogy már minden témát kétszer lejátszottak, amit a thrash zenében kitaláltak és abban tényleg jók. Ez persze lehet unalmas is, ami azért párszor megmutatkozott, de azért találtam egy-két jobbnak mondott dalt is.
A névadó Totem, a Rot in Pain, aminek a neve lehetne Kerry King is, az átkötő kellemes Soulfly XII (vajon miért is lehet ez a neve?) és a Spirit Animal. Ezek nálam a lemez ékei, a többi meg a milliószor hallott klisék habzsolása. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik koncerten, némi (=kurva sok) sör hatása alatt óriásit buliznék, de ezt a lboíemezt egyébként nem fogom kellemes érzéssel leporolni, évek múlva.
A borító, mint egy igényes plakát. Részletes, szépen kidolgozott, az van rajta, ami: TOTEM. Nem kell legalább megfejteni. Felül a jól felismerhető Soulfly név, a jól felismerhető betűtípussal, alatta az album cím, szépen kiemelkedve a háttérből. Nagyon precíz munka és ha csak ez alapján kellene választanom zenét, tuti levenném a polcról.
Lemez: 10/7
Borító: 10/9
Kinek ajánlanám: hát ha ez az első thrash lemezed, akkor ne ez legyen!
Mihez ajánlom: tipikus csapolt sör, de abból se a legjobb!
Milyen állapot kell a meghallgatásához: mindegy, de abból jó sok!
Koncertre érdemes elmenni: azt hiszem ők most már ott jobbak, mint lemezen!