88. LemEZ kritika! – Soulfly

Totem

Nem minden Totem, ami fénylik!

Kötözzetek egy totemoszlophoz, de sosem voltam Soulfly rajongó, viszont távolról nagy tisztelettel viszonyultam hozzájuk. A Cavalera fivérek, mint félistenek ölelik át a metál szférát és valóban nagy hatással voltak a thrash, nu és mindenféle metál stílusra, nem csoda hát, hogy akármit adnak ki a kezeik közül, arra azért még ennyi év után is felkapják a fejüket a kókemény zenét kedvelők. Ebbe a hibába estem bele én is, amikor a Totem-nek nekifeszültem.

Azért akadtak élvezhető dalok is. Pár.

Az első hallgatás óriási csalódás volt. Konkrétan nem hittem el, hogy ilyen hangzást még kiadnak, pláne amikor ekkora névről van szó. Nem igazán értem, miért ez a sustorgós csörömpölés. Szeretném élesen, úgy hallgatni, ahogy pl. a Slayer utolsó lemeze (Repentless, 2015) szólt, nem úgy mint, ahogy az első (Show No Mercy, 1983), amikor Dave utólag játszotta fel a cintányérokat a lemezre. Ha szándékos volt, akkor pedig rossz ötletnek gondolom.

Kerry King köszöni jól van 🙂

Írtam, hogy első hallgatásra volt csalódás a lemez, de mi volt később?! Az elfogadás szakaszába lépett a rajongásom, ahol a tiszteletet irántuk és a munkásságuk után előtérbe helyeztem és próbáltam nem a szimpla külsőségekben keresni a hibákat. Ez abban merült végül ki, hogy elfogadtam, hogy már minden témát kétszer lejátszottak, amit a thrash zenében kitaláltak és abban tényleg jók. Ez persze lehet unalmas is, ami azért párszor megmutatkozott, de azért találtam egy-két jobbnak mondott dalt is.

Ez egy jól felépített nóta, talán a legtöbb „újszerű” ötlettel.

A névadó Totem, a Rot in Pain, aminek a neve lehetne Kerry King is, az átkötő kellemes Soulfly XII (vajon miért is lehet ez a neve?) és a Spirit Animal. Ezek nálam a lemez ékei, a többi meg a milliószor hallott klisék habzsolása. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik koncerten, némi (=kurva sok) sör hatása alatt óriásit buliznék, de ezt a lboíemezt egyébként nem fogom kellemes érzéssel leporolni, évek múlva.

A borító, mint egy igényes plakát. Részletes, szépen kidolgozott, az van rajta, ami: TOTEM. Nem kell legalább megfejteni. Felül a jól felismerhető Soulfly név, a jól felismerhető betűtípussal, alatta az album cím, szépen kiemelkedve a háttérből. Nagyon precíz munka és ha csak ez alapján kellene választanom zenét, tuti levenném a polcról.

Lemez: 10/7
Borító: 10/9

Kinek ajánlanám: hát ha ez az első thrash lemezed, akkor ne ez legyen!
Mihez ajánlom: tipikus csapolt sör, de abból se a legjobb!
Milyen állapot kell a meghallgatásához: mindegy, de abból jó sok!
Koncertre érdemes elmenni: azt hiszem ők most már ott jobbak, mint lemezen!