Jók és rosszak! A százmilliomodik VOLT fesztiválomról már nehéz újat mondani. Innentől már csak egyszerűen elmondom az érzéseimet rutinból. Annyi minden változott az évek alatt a fesztiválon, hogy reggelig anekdotázhatnék róla. Mi, vagyis a közösség, akikkel évről évre meghódítjuk Sopront szintén változtunk: öregebbek lettünk, egyre nagyobb luxusban tengetjük a fesztivál napjait (értsd: sátor–> lakókocsi, gázlángos sütő –> Sencor indukciós … Olvass tovább
Búcsú a trash atyáktól! A Slayer koncert különlegessége abban állt, hogyha becsuktam volna a szemem, akkor magam elé képzeltem volna egy fiatal, lelkes bandát, akik meg akarják mutatni, hogy meg akarják hódítani a világot. Pedig Araya-ék abszolút nem fiatalok, főleg ha hozzávesszük az életvitelüket, akkor nagyjából tényleg csak az örök trashmetál az, ami konzerválta őket. A zene iránti elhivatottság … Olvass tovább
Mire való ez a könyv? Lemmy és a Slayer könyv után ismét egy merőben más megközelítésű könyvet kell megosztanom veletek. A gigantikus Iron Maiden frontemberének, Bruce Dickinson önéletrajzi vallomását elolvasva, meg kellett állapítanom két dolgot. Az egyik, hogy nem is annyira az Iron Maiden-ről, hanem valóban Bruce-ról szól ez a könyv. (Bármilyen furcsa is, nekem ez meglepő volt.) A másik, hogy sokszor annyira … Olvass tovább
A trash hegyen túl Előző évben egyetlen zenével foglalkozó könyvet olvastam el és ezt a hagyományt idén sem törtem meg. Lemmy után a Slayer-t vettem a kezembe és amennyire csak lehetett igyekeztem megérteni és beleásni magam a Slayer titkaiba. Joel McIver írása egészen más, mint Lemmy önéletrajzi könyve. A trash metál megalkotóiról és a világ leggyorsabb zenekaráról szól a könyv, azok interjúiból … Olvass tovább
Ha van zenekar, akiket a legkevésbé sem érdekel a lemezborítójuk kinézete, akkor az a Deftones. A tudatmódosítók hatása vagy a szörnyű marketing e az oka annak, hogy értelmetlen, nagyon értelmetlen és legértelmetlenebb kinézetű képek néznek vissza ránk a zenekar lemezeiről – tiszta X-akták! De hozzá kell tenni, hogy mégis van pár elég izgalmas látvány, ami az évek elteltével … Olvass tovább
A Heaven Street Seven az egyik kedvenc alternatív, indie rock együttesem (volt), akiknek a zenében való létjogosultságát az első benyomás alapján nagyon rosszul ítéltem meg. Egyébként összesen négyszer tévedtem, de majd kitérek valamelyik elmélkedésemben melyek voltak ezek a zenekarok. A HS7 a fesztiválok állandó fellépői voltak, közel 20 éven keresztül és nemrég végig gondolva fiatalabb éveim azon … Olvass tovább
Lemmy önéletrajzi könyve Nemrég fejeztem be a világ legjobb barátnőjétől kapott White Line Fever – Lemmy önéletrajzi könyvet és azt kell mondanom, hogy az egyik legérdekesebb, amit valaha olvastam. Imádom az orosz írók nehézkes, tömör és gondolkodtató leírásait és lám most egy könnyed, gyorsan olvasható könyvet kaptam, amiben egy nem túl szép (sőt egy lista szerint a legrondább) rocker … Olvass tovább
Egy mindenek felett Vannak azok a zenekarok, akikre már az ember 30 évéhez közelítve is úgy gondol vissza, hogy „bezzeg az én koromban még volt jó zene”. Messze a kedvenc magyar zenekarom felemelkedését, elkurvulását és élőhalottá válását szeretném leírni, csak is kizárólag az én személyes meglátásom és a Wikipédia szerint. A zenekar, ami végre tényleg valami … Olvass tovább