powermetal

z idő nem adta ki, hogy egy jó kis Powerwolf kritikát kidobjak, pedig már júliusi megjelenésű a Call of the wild. A 2018-as lemez abszolút kedvenc lett és jött a felvetődni látszó kérdés, hogy megugorja-e a német póvah’metál az újabb küszöböt. A deluxe lemez elég masszív lett, annyi extrával, ami megakad az ember torkán. Konkrétan képtelenség végighallgatni a sok feat dalt, ami teljesen értelmetlen, pedig Alissa White-Gluz is vendégszerepel rajta, de áttörést nem értek el vele sem. Az orchestral lemez verzió meg olyan felesleges, mint Lars-nak a metrónom (bocs).